Aki önmagát legyőzi,erős

A gondolataink hangulata meghatározza gondolkodásunkat. Ha változtatni akarsz az életeden, változtass a gondolkodásodon. Amikor először szembesültem ezzel valamelyik önsegítő maszlagos könyvben, emlékszem annyira bepörögtem, hogy rosszul állítottam a könyvet a helyére, és dominó módjára sikerült ledöntenem az egész sort. Menjetek a francba, gondoltam. Én itt éppen a depresszióval küzdök, ezek a pszichodokik meg megpróbálják elhitetni, hogy mindössze egy csavart kellene az agyamban átállítanom ahhoz, hogy a dolgok rendeződjenek?! Na persze. Ezen még a Xanax is jót röhögne, ha megosztanám vele az élményt. Merthogy olyan időszaka volt ez az életemnek, amikor egy gyógyszeres dobozon kívül úgy éreztem képtelen vagyok bárkivel is beszélni.

Makacs voltam és egyben szilárd meggyőződéssel álltam a tény előtt, miszerint nincs az a személy, aki kirángathatna ebből az állapotból. Vagyis lenne, de azt örökre elszúrtam. Ugyan ez a személy az utolsó beszélgetésünkkor azt mondta nekem, hogy ha nyitottan és pozitívan állok az élethez, minden megváltozik. Akkor magamban még teljes vállszélességgel elutasítottam ezt a kijelentést, hiszen mi változna meg, mikor a zsigereimben éreztem, hogy ez volt az utolsó dobáson, hogy bebizonyítsam nem vagyok egy önfelmentő, búskomor valaki, éppen ellenkezőleg, végre megértem arra,hogy igazi társa legyek valakinek? Ezt jól bebuktam. Elszúrtam és többé nem tudom vissza csinálni. Több mint fél év kellett, mire rájöttem, oké hibáztam, de talán mégsem a Xanaxtól kellene megoldást várnom a problémáimra. Azt hiszem ekkor eszméltem fel, hogy ideje lenne a negatív, önostorozó gondolataimat pozitív, megerősítő gondolatokra cserélni.

Biztosan vannak olyanok, akiknél ez varázsütésre működik, nálam inkább a lassú víz, partot mos elv érvényesül a mindennapjaim során. Kis lépésekben haladok az önelfogadás és az önszeretet útján, de mostanra annyit már sikerült elérnem, hogy képes vagyok elhinni, ha pozitívan állok önmagamhoz és a környezetemhez, az egész világot képes vagyok jobb színben látni. Végül is,az életünk csak olyan lehet, amilyenné itt és most tesszük, nem igaz?