Az igazi szabadság

Néha elgondolkodom, miféle belső késztetések akadályoznak meg abban, hogy megtegyek valamit, amit adott pillanatban igazán szeretnék. Mennyire másképp viselkednék, ha a lelkem mélyén nem félnék, nem táplálnék sérelmeket, vagy nem dermednék teljes mozdulatlanságba.

Számít egyáltalán, hogy akarok-e valamit, vagy sem? Hiszen mindig azt mondom, történjen úgy, ahogy a Sors – ki,hogy nevezi felső hatalom- akarja. Néha úgy érzem azzal, hogy mérlegelek, ítélkezem, amit viszont sosem szerettem. Egyáltalán, nem veszélyeztet jobban, ha egyfolytában azt kérdezem magamtól, akarom-e? Mi van akkor, ha éppen ettől válok döntésképtelenné, vagy, ha hiába van nekem ellenérzésem, a körülmények mégis rákényszerítenek, hogy megtegyek valamit, amit nem is szeretnék?

A lelkemben lakozó valódi énemet nem érdekli teljesíthetőek-e a kívánságai, vagy sem, ő egész egyszerűen kimondja amit szeretne. Helyesbítek. Kimondja, ami számomra a legjobb lenne. Az meg, hogy hallgatok-e rá attól függ, képes vagyok-e kilépni a komfortzónámból, kockázatot vállalni, és a Sors által kijelölt útra lépni.

Nem kellene mást tennem, mint odafigyelni a belső énemre. Jobb napjaimon, amikor képes vagyok teret engedni neki, szinte magától értetődően felhívja a figyelmem mindenre, ami hamis, vagyis amire valójában nincs is szükségem az életemben vágyaim beteljesüléséhez. Hiszen ő azt mutatja meg, amire igazán, tiszta szívemből vágyom. Fütyül ő az „okosságokra”, melyek nem többek félelmeknél és zsigerből elutasítja az ellenőrzést is.

Ez az énem társas, de nem kapcsolatfüggő. Nem viselkedik rabszolgaként, faképnél hagyja azokat, akik nem becsülik meg és legfőképp nem ragaszkodik egy hercegnek hitt békához, pusztán azért, mert képtelen szembenézni a valósággal.

Nem futamodik meg, vállalja a kihívásokat, ha pedig egyszer igent mond, tartja a szavát és szívvel-lélekkel kiáll amellett, amiben hisz. Hírből sem ismeri a kompromisszumokat, vagy a félmegoldásokat, kizárólag a szívét és az ösztöneit követi anélkül, hogy egy percig is törődne a külvilág reakciójával. Azt hiszem, ez az igazi szabadság. Nem törődni vele ki, hogy ítél meg téged egyszerűen csak csinálod, ami boldoggá tesz. Téged és senki mást.