Különösebben soha nem kedveltem a Beatles-t, noha éppenséggel a Disney rajzfilmzenéktől a heavy metal-ig terjedő zenei ízlésvilágomba bele férne, de mégsem. Bocsi. Most viszont nem is ez a lényeg. Sokkal inkább a tény, hogy bizony rengeteg igazság van ebben az egyszerű kis dalszövegben.
Nem rendít világot, nem változtat meg életeket, mégis egyetlen mondatban elmondja, sokszor –na jó, majdnem mindig – mire van szükségünk, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok. Kétszer is meggondoltam, leírjam – e ezt, elvégre sosem lehet tudni, hiszen könnyen lehet, hogy ismét csupán a túlzottan szentimentális énem hatalmasodott el rajtam és csak ő sugallja ezt. Elvégre mégsem vagyok én egy béke nagy követ. Mégis azt mondom, nincs itt szó semmilyen szentimentalizmusról, esetleg túlcsorduló szeretetrohamról – nem mintha nem lennének ilyen időszakaim, talán több is, mint kellene –, tényleg csak szeretetre van szükségünk.
Gondoljuk csak végig; egy pocsék nap után, amikor úgy érzed nem vagy más, csak egy maradék, kiszáradt zsemle, aki senkinek sem kell, hogyan tudsz túllendülni ezen? A saját példámból kiindulva leginkább úgy, ha felhívhatom anyukámat, elpanaszolom neki minden bánatom, ő pedig igyekszik befoltozni a lelkemen ejtett sebeket. Magyarul elmondja, mennyire szeret, én megnyugszom és ettől képes leszek újult erővel nekivágni a másnapnak. Vagy ott vannak azok a napok – szerintem a legjobbak –, amikor nem tudod megmagyarázni miért, de olyan határtalan boldogságot érzek, hogy legszívesebben egy háztetőről kiabálnám a világba, mennyire szeretem a családomat és a barátaimat.
Sütit sütnék, levelet írnék, de még rajzolnék is – ha tudnék – nekik, csak, hogy tudják, nagyon hálás vagyok a rengeteg törődésért, figyelemért és szeretetért, amit kapok tőlük, annak ellenére is, hogy sokszor meg sem érdemlem. És tudjátok, mi a legjobb? Valahányszor visszatalálok a szeretethez, amit a szívemben érzek a családom, a barátaim és a saját életem iránt, megmagyarázhatatlan béke száll meg és tudom, nincs semmi, amit ne lennék képes átvészelni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: