Kettőt találhatsz

Ugyan, mire lenne ez jó? De most komolyan? Minek ezt folytatni, ha egyszer ennyire különbözünk egymástól? Minek keresgéljünk közös pontokat, amikor nyilvánvalóan nincsenek? Fafejűbb napjaimon képes vagyok egy öszvérnél is makacsabbul viselkedni; szemellenzőt húzok és bedugaszolom a fülem, a világegyetem közepének hiszem magam és azt képzelem, egy kapcsolat működésének kizárólag én vagyok a motorja. Az… Tovább »

Egész életemben azért küzdöttem, hogy büszke legyél rám. Minden döntésemet úgy hoztam meg, minden sikeremnél és kudarcomnál kizárólag arra tudtam gondolni, vajon most mit gondolsz rólam. Remélem jól csináltam dolgokat. Végre tudom, mire vagyok képes. Végre azt is tudom, milyen igazságosnak lenni, hogy mi a helyes, és mi a tiszteletreméltó. Mindannyian megérdemeljük a tisztelet. Persze… Tovább »

Ha akarjuk, ha nem, az elengedés az élet része. Nekem, aki sajnos tízből kilencszer a tehetetlenséghez hasonlítom az elengedést, örökké nehezemre esik elfogadni, hogy nincs szabad átjárásunk a voltból a jelen pillanatba. Ami történt, megtörtént, nincs mese, lapoznunk kell. Amennyire tőlünk telik, próbáljuk kézben tartani a saját életünket; tagadunk, sötét titkokat őrzünk, miközben egyszerre próbáljuk… Tovább »

Ha összeszámolnám, naponta mennyi értékes percet vesztegetek el azzal, hogy a telefonomat, vagy a gépemet babrálom, lehet, hogy már régen messzire hajítottam volna mindkettőt. Na, jó, talán azt azért mégsem. Mindenesetre túl sok időt töltünk az elektromos kütyükkel, mintha csak hozzánk lennének ragasztva. Nem szeretnék pálcát törni senki feje felett sem, hiszen én magam is… Tovább »

Olyan könnyű tétlennek maradni. Minek is változtatnánk valamin, ami úgy nagyjából rendben van? Te jó ég. Igazából csak miután leírtam tudatosult bennem, mennyiszer játszottam már el ezt életem során…addig mondogattam, míg végül tényleg elhittem, minden jó úgy, ahogy van, miközben semmi sem volt rendben, csak összekevertem a nyafogást a megoldással és a halogatást a megfontoltsággal…. Tovább »

Tudjátok, milyen, amikor határtalanul szomorúnak érezzük magunkat, az okát mégsem tudjuk? Szívesen beszélnénk róla, ha lelkünk érzéseit egyáltalán szavakba tudnánk önteni – vagy legalábbis megpróbálnánk –, mégsem tesszük, inkább serényen igyekszünk meggyőzni magunkat, hogy minden jó úgy, ahogy van, minden a legnagyobb rendben. Ez működik is egészen addig, míg hazaérve újra egyedül nem maradunk a… Tovább »

Azt mondják, gondolataid legyenek gazdagok és akkor te is gazdagodsz. Néha le kell ülnünk és át kell gondolnunk, mit is szeretnénk az életben. Mindannyian dédelgetünk álmokat, célokat, amiket szeretnénk megvalósítani. A kívánságok és nagy remények közepette azonban gyakran elfelejtjük, mindennek ellenére mégiscsak emberek vagyunk, a dolgok pedig sokszor – önhibánkból, vagy sem –, de nem… Tovább »

Az otthonunk. Nem csupán egy hely, ahol lakunk, sokkal inkább egy hely, ahol mindenkit ismerünk… ahol pontosan tudjuk, kire számíthatunk és kire nem. Egy hely, ahol azok élnek, akiket soha nem hagynánk cserben és akikre egész életünkben számíthatunk. Egy burok, ahol régi ismerősként üdvözöljük a ránk leselkedő örömöket és veszélyeket. Egy hely, ahol tudjuk, mire… Tovább »

Mindannyian jól ismerjük a teknősbéka és a nyúl történetét. A hetvenkedő nyúl futóversenyre szólítja az erdő lakóit, mire a teknős úgy dönt, vállalja a próbát. A nyúl persze kineveti, hiszen hogyan is győzhetne egy páncélos egy tapsifülessel szemben? A futás kezdetét veszi, a nyúl több, mint nyúlhosszal vezet…és most jön a kedvenc részem: Megáll, nézi… Tovább »

Világ életemben zárkózott személyiség voltam. Nemhogy idegenek, a saját családom és a barátaim előtt is nehezen nyíltam meg. Néha még ma sem megy könnyen. Ezek után sejthetitek, mennyire lelkesedtem anyu ötletéért, amikor közölte, pszichológushoz kell járnom. Szuper. Újabb dolog, amit zsigerből elutasíthatok. Teljesen érthető módon azonban, nem volt választásom. Lelkiismeretesen egészen a rendelő ajtajáig kísért…. Tovább »