Az ember minden nap tanul valamit. Egy új receptet, egy új statisztikai adatot, vagy éppenséggel azt, hogyan fogalmazza meg diplomatikusan, hogy „Kibaszottul nem érdekel a véleményed!”. Várjunk csak. Ezt még nem is tanultam meg.
A tibeti vallás szerint ma ismét tízmilliószoros nap volt. Az utolsó ebben az évben. Ezen alkalmakkor a hívek Buddha életének eseményeit idézik meg, a vallásuk szerint pedig ilyenkor sokszoros erővel hatnak vissza ránk gyakorlataink. Pontosabban a megvilágosodás felé vezető gondolataink, de az európai ember ebből mindössze annyit szűrt le, hogy a „Gondolat teremtő ereje” különösen érvényesen a tízmilliószoros napokon.
Több se kellett hát, kívántam. Reméltem, hogy Buddha adakozó kedvében lesz, és sikerül koldulnom tőle némi toleranciát. Odáig azért nem merészkedtem, hogy megszabaduljak a Lapát – listámtól (ezen a listán vezetem azokat a dolgokat, amelyeket szívem szerint lecsapnék egy péklapáttal), mindenesetre szerettem volna kicsit visszavenni az időnként fortyogó vulkánra emlékeztető természetemből.
A legtöbb napra jut ugyanis egy megmondó ember, aki külön székre (kettőre?!) ültethetné az egóját, elvégre ő mindent tud, de főleg szőrszálat hasogatni a hátamon… Lássuk be, a legtöbb ember idegesítő. És most nem úgy, hogy „idegesítő”. Inkább arra gondolok, hogy a legtöbb ember egyszerűen szereti elcseszni a másik napját.
DE. Ez az én életem. Minden megvan bennem, hogy a saját álmaim szerint alakítsam. Gazdálkodhatom abból, amit mostanáig tanultam, és megtapasztaltam, és megteremthetem a saját valóságomat! Pont ez a legjobb az életben. Mindig akad egy új pillanat, egy új nap az újrakezdésre.
Azt hiszem, jobb dologra leltem a mezei toleranciánál. Eszembe jutott a kedvenc idézetem, a zseniális Theodor Seuss Geiseltől, alias Dr. Seuss – tól:
„Légy az, aki vagy, és ami a szíveden, legyen a szádon, mert azok, akik kifogásolják ezt, nem számítanak, akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: